Kerülj közelebb! a Kreatív videóriportja

Roló kritikák

http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35629:hatha-megis&catid=13:szinhazonline&Itemid=16

http://nol.hu/kult/mgp__norveg_nepszinmu

http://szinhaz.blog.hu/2010/05/30/rolo_tap_szinhaz

http://kultura.hu/main.php?folderID=952&articleID=301640&ctag=articlelist&iid=1

FOTÓK

http://foto.szinhaz.hu/main.php?g2_itemId=12607

http://kni7.wordpress.com/2010/05/27/rolo/

http://kortars.freeblog.hu/archives/2010/05/28/Friss_probafotok_-_ma_este_osbemutato/

Nem vagyok a barátod- sajtóvisszhang

http://www.origo.hu/filmklub/blog/dijak/20090203-kinek-volt-a-legjobb-melle-a-szemlen-intim-fejloves.html

http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20091219-2009-a-moziban-legvaloszinubb-hogy-megijedne-tole-egy-pszichiater.html

Karlovy Vary Filmfesztivál az MTV Több mint mozi című műsorában

http://www.youtube.com/watch?v=N7Kx0qgd6kw

A pr megítélése a környező országokban

A 2 hét múlva megjelenő Magyar Reklám számos érdekes cikket tartogat. Ez még húsbavágó is, ha vannak egyéb sztorik ebben a témában, szeretettel várom!


Hasonlóságok és különbségek a közép-európai régió marketingkommunikációjában

Szerző: R. Nagy András



Miért szerepelhet az AXE csokiembere egy cseh televízióműsorban, és miért pixelezik ki még a pólókon lévő céglogókat is a magyar tévéprodukciókban? Vajon nálunk a márka – legalábbis a törvényalkotók szerint – nem része a hétköznapi életnek, ott meg igen?Milyen a PR, ill. a PR-típusú megjelenések megítélése a környező országokban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ anyagunkban.

Amikor Közép-Európa marketingkommunikációs piacáról esik szó, sokszor elhangzik, hogy a távoli cégközpontokból (London, New York) homogénnek tűnő régióban micsoda különbségek vannak az egyes országok között. Az elmúlt időben a szaklapokban ill. szakmai site-okon, blogokon sok-sok írás született a médiapiaci különbségekről, sokan és sok helyen keseregtek már azon, hogy egyes szomszédos országok kreatív teljesítménye mennyivel előttünk jár.
Mivel a jelenlegi gazdasági folyamatok és egyéb sokszor idézett és elemzett tényezők hatására egyre inkább felértékelődik a médiatartalomba kerülés „művészete”, mindenképpen érdemes körülnézni, hogy e területen milyen hasonlóságok és különbségek jellemzik Európának ezt a sarkát.

Médiastruktúra

Mivel a médiakapcsolati munkát alapvetően meghatározza a média szerkezete, illetve a fogyasztók médiafogyasztási szokásai, körképünket is érdemes ezzel a területtel kezdeni. Bár sokan talán éppen az ellenkezőjét gondolják, a magyar médiapiac számos területen fejlettebb, mint a környező országokban – mondta Makkay János, az Unilever kozmetikai és vegyi üzletágának összesen hat országért felelős marketingigazgatója. Tény, hogy a lappiac vagy például a televíziós piac sokkal szegmentáltabb, mint a szomszédos országokban. A magyarok tévés érdeklődésének megfelelően a teljes egészében vagy részben magyar nyelven országosan is fogható csatornák száma meghaladja a nyolcvanat, amely a régióban mindenképpen kiugró adat.
A médiapiac fejlettségével kapcsolatban hasonlóan vélekedik Mihók Attila, a Ringier Kiadó ügyvezető igazgatója is, aki szerint e területen például a dél-szláv államok vagy Románia, Ukrajna körülbelül 6-8 évvel van lemaradva mögöttünk, bár – főként a nemzetközi cégek helyi aktivitásnak köszönhetően – rendkívül gyorsan fejlődnek.
Csehország bizonyos szempontból kiemelkedik a régió többi országa közül. Egyrészt a tévés piacot a gyakorlatilag oligopol helyzet jellemzi, azaz kevés de nagyon erős csatorna határozza meg a viszonyokat. Ez egyrészt jelentősen megdrágítja a fizetett hirdetéseket, másrészt némiképp elkényelmesíti a csatornákat, akik nem igazán hajlanak az innovatív megoldásokra – tette hozzá Makkay. A lappiac is mutat hasonló vonásokat: kevesebb lap jelenik meg, ugyanakkor viszonylag nagyobb példányszámban – teszi hozzá Patrik Schober, a Prágában és Pozsonyban is tevékenykedő, a Worldcom PR Group kötelékébe tartozó Pram PR-ügynökség vezetője. Konkrétumként emeli ki, hogy az 5 napilapból 4 példányszáma meghaladja a százezret, melyek közül kettő a háromszázezret is.
A sajtópiac és a PR munka összefüggéseire rámutatva Mihók azt is kiemeli, hogy ahol a napilap drágább és a terjesztési költségek kedvezőbbek, ott a print média kevésbé van ráutalva a hirdetésekre, ami a tartalom-előállítás folyamatain is érezhető.

A barikád két oldala

Gyakran hangoztatott, kissé persze túlzó és felületes elképzelés, hogy a PR-esek és az újságírók lényegében egymással szemben, sőt szinte harcban álló erők, akik között semmiféle együttműködés nincs. Ennek van némi valóságalapja, ám az is tény, hogy a két oldal kooperációjának szintje régiónk egyes országaiban más és más. Részben ennek is köszönhető az a magyar PR-es berkekben közhelynek számító felvetés, hogy Csehországban biztosan sokkal könnyebb PR-ezni. Több kollégával is beszéltem, akik gyakran kapnak „Bezzeg a csehek…” kezdetű leveleket nemzetközi ügyfeleiktől a PR-kampányok nemzetközi összehasonlítása során.
Makkay János az AXE csokiember kampányának eseményeivel illusztrálja a különbséget a cseh és a magyar médiában rendelkezésre álló lehetőségek között. Miközben a márka kampányának jellegzetes figurája nálunk kizárólag a reklámblokkban kaphatott helyet, a cseh Ocko TV különböző műsoraiban minden gond nélkül megjelenhetett. Ennek az okai valószínűleg nem a szabályozás eltéréseiben keresendők, mert prágai PR-es informátorunk beszámolója szerint a márkák képernyőn való megjelenítése elvileg ott is igen korlátozott.
Aki jobban rá van szorulva a pénzre, az biztosan rugalmasabb – teszi hozzá Mihók Attila. Szerinte minél keletebbre haladunk, annál könnyebb az átjárás a hirdetési osztály és a szerkesztőség között, ami egyes helyeken nagyon erőszakossá teszi a hirdetőket. Természetesen név nélkül, de több olyan példát is említett a Szerbiában töltött időszakából, amikor egyes hirdetők közvetlenül őt, azaz a kiadó vezetőjét hívták, hogy egy-egy megjelenés sorsát próbálják egyengetni.
Közvetlen és távolabbi északi szomszédainknál a PR-esek és újságírók viszonya Patrik Schober szerint korrektnek mondható – főleg, ha mindkét fél betartja az etikai normákat. Természetesen ott is előfordul, hogy a média minden áron a pénzes megjelenés irányába próbálja terelni a dolgot, de szerinte nem ez az általánosan jellemző.
A több országában is tapasztalatokat szerzett magyar szakemberek szerint a hazai PR-szakmának sincs szégyenkezni valója régiós szinten. Valószínűleg a fejlettebb médiapiacnak is köszönhetően a PR-szakma nálunk néhány évvel előrébb jár. Ráadásul ezekben az országokban az újságíróképzés és a PR-szakemberek képzése is gyerekcipőben jár, aminek szintén jelentős hatása van a piacra, elég csak az etikai normák betartására vagy a PR-kampányok minőségére gondolni.

Életünk része?

Márka. Egyes országokban a médiatartalom persona non grata-ja. Máshol azonban a hétköznapi élet szerves részének tekintett, és ezáltal a szerkesztőségi tartalomban is megjelenített valami. Nem e cikk témája azt vizsgálni, hogy a fenti különbség oka miben keresendő, az azonban biztos, hogy Magyarországon az újságírók, szerkesztők általában távolságtartóan viszonyulnak a márkákhoz, nem szívesen beszélnek ezekről (különösen nem pozitív kontextusban).
Ennek ellenére lehet találni olyan eszközöket, amelyek képesek átütni ezt a furcsa falat. Az Unilever életében az egyik ilyen topic a Dove Igazi szépség kampánya volt – idézi fel a marketingigazgató. Egyrészt a különösen szenzitív témának, másrészt a szerkesztőségekkel kialakított speciális együttműködésnek (exkluzív tartalmak bizonyos kiadóknak stb.) köszönhetően a kampány során sikerült elérni, hogy maga a márka is kellő súllyal megjelenhessen az anyagokban.

Konklúzió

Bár nagy divat nálunk az önostorozás, és kétségtelen tény, hogy a magyar néplélek egyik legkedvesebb „műfaja” a nyilvános sopánkodás, a megkérdezett szakemberek válaszait összegezve annyit elmondhatunk, hogy a médiapiac és a PR szakma fejletségét tekintve nincs szégyenkeznivalónk a régió többi országával összehasonlításban. Az pedig csak a PR-sek ügyességén (meg néhány egyéb tényezőn…) múlik, hogy sikerül-e megtalálni azokat a témákat, amelyekkel a hazai sajtómunkások márkaüzenetekkel kapcsolatos ellenkezése is lefegyverezhető.

mellszépségverseny '89

RTL Híradó Nem vagyok a barátod2.

http://www.rtlhirek.hu/video/42134

RTL Híradó Nem vagyok a barátod

http://www.rtlhirek.hu/video/41960

Nem vagyok a barátod (trailer)

Táp workshop Tápon (esti előadásrészletek)

Mutasd meg a gyerekednek!

Kipróbáltam a sajátommal. Nyilván működik, de jó ezt konstatálni :)

Golden Drum 2007

Idén neccesen jutottam ki. Folyamatosan dolgoztunk, viaskodott is a habitusom, de aztán mégis adtunk magunknak 3 napot. Az eső elmosta a magyar estet, idén fordult elő először, hogy előbb zártunk, mint a románok. Meg az is, hogy nem csak Supermannel mentük ellenük, hanem bevezettük a csodafegyvert: elhívtuk az Erik Sumo Band-et. Aki ott volt, annak a zenétől orgazmusa volt, de azért szégyelltem, hogy ilyen langy tömeg hallgatta őket. Köszi Ambrus, köszi Veronika, Erzsi és a többiek. Fantasztius volt. Másnap nem győztem fogadni a gratulációkat és ígértni a linkküldéseket. Sikerként könyvelem el Ujj Mészáros Karcsi győzelmét a filmes megmérettetésen. Különösen úgy, hogy nem egy szövetség kémiája, hanem felkérés alapján juttatuk ki a fesztiválra. Remélem, Ivan Zacharias elhívja Londonba forgatni. Ránk férne egy nemzetközileg eladható reklámfilm rendező.

No more Effie

Nyertünk egy ezüstöt, de asszem soha többé nem nevezek önszántamból az Effire (idén úgyis elszórtam néhány tízezret bukó fesztiválokra- legutóbb épp a Crispin Porter+Bogusky vert meg a Golden Drumon).

Tavaly jót röhögtem, amikor egy kutyapiszok kampány úgy kapott díjat, hogy az érvei szerint a kampány hatására csökkent a kutyaszar mennyiség Budapesten. Muhaha. Idén aztán a KFT zenéjével operáló Magyar Turizmus Rt. Balatoni Nyár anime szpotja nyert. Platinát. Meg azt a kategóriát, ahol a mi kampányunk indult. Ez rendben is van, nyilván megállja a helyét, hogy a kisfilm hatására (és a BBC cseppnyi közbenjárására) futott fel a legénybúcsú-turizmus Magyarországon. Ilyen verseny az Effie. Aki nevez, ezzel tisztában van.
Az már kevésbé frankó, ezt zsűrizés közben vettem észre, hogy a mi médiaterméknek szóló kampányunk és egy másik szintén médiaterméknek készített kampány külön kategóriában versenyez. Kértem hivatalosan a Felügyelő Bizottságot, ha lehet és van rá precedens, almát almával versenyeztessenek. Válasz sokáig nem jött. Aztán az egyik szervező, az IAA Hungary főtitkára elküldte levelét (ez volna a hivatalos állásfoglalás?) olvassátok:

Kedves Csaba!

Köszönjük mégegyszer konstruktív észrevételed. A szolgáltatás kategóriát már korábban is több részre bontottuk, idén a kultúrális szolgáltatás kategória volt az újdonság. Ti ebbe neveztétek a TopModel-t. A pályázókról feltételezzük, hogy pontosan tudják, melyik kampányt melyik kategóriába nevezik, mint ahogy Te is elmondtad ezt Móra Eszternek telefonba, mikor a beadás után rákérdezett nálad. Mindazonáltal természetesen akadnak egyértelműen kérdéses esetek, ilyenkor az FB-nek jogában áll más kategóriába sorolni az adott pályaművet, amellett, hogy értesítjük erről az érintettet (volt erre is példa az idei nevezéseknél). A storytv a szolgáltatás kategóriába nevezte magát, nem goldolták úgy, hogy kultúrális szolgáltatásról van szó, az FB sem gondolta másképp. Bizonyos kategóriák között vékony választóvonal van, és a kampányok némelyike is sorolható szinte ide is -oda is. Még szűkebb, még körülhatároltabb kategóriák létrehozása viszont meggondolandó, hiszen akkor nagyon kevés pályázat versengene egymással egy-egy kategóriában. De minden észrevételt köszönettel fogadunk, s ahogy eddig is, ezután is igyekszünk a konzekvenciák levonása után a pályázati rendszerben érvényesíteni a tapasztaltakat.

üdvözlettel,
adrienne


Kedves Effie!
Nem a nevező dolga eldönteni, milyen alkategóriába nevez, ha a szervező humanoid észleli, hogy egy tévé és egy netes portál kampányát egyaránt nevezték, akkor azokat együvé teszi a még részt vevő lapokkal és egyéb médiumokkal, mert így a zsűri dolga is leegyszerűsödik (vö. telekom, étel-ital, stb.). BTW a Sanoma nevezte mellé a kampányát, nomeg a Turizmus Rt. Észrevételem tehát lehetett konstruktív, ha a tisztelt felügyelő bizottság a Dumb és Dumbert parafrazálja. Meg hát ez nem észrevétel volt, hanem ugye annál picit konkrétabb figyelemfelhívás. De a halláshoz fül kell, az elintézés meg így a legegyszerűbb...

Sok a hiba az Effie-ben, ez tény. Évek óta jószándékkal figyeltem és promotáltam én is a versenyt. De ez a lekezelő reakció arra késztetett, hogy ezután legalább annyira ne vegyem komolyan a versenyt, mint annak szervezői "problémás" a nevezőket. A pénzt azért nem kértem vissza, meg önmagában egy ezüst nagy elismerés, bár örülnék, ha a szervezők elismernék: a két Szolgáltatás kategóriát nemes egyszerűséggel összekutyulták és ha egyvalaki veszi a fáradságot és logikusan szétválogatja a nevezéseket, más eredmény jött volna ki. Ennyi. Aki nem hiszi, járjon utána.

Bóklovagok

Elkészült legújabb agymenésünk, amelyet Magyarország legnagyobb költőjének készítettünk.

Íme a tízer:

Experience, haha

Tegnap volt a bankos filmünk rafkatja (rough cut). Az ügyfelünknek nagyon tetszett, szerintem sem vállalhatatlan, sőt ebben a műfajban most ősszel tán a nézhetőbbek között lesz. A színészi munka igazán jó, a rendezőt is dícséret illeti. Persze, az elfogadás után, mit is csinálhattunk volna,mint kedvenc reklámjainkat mutogattuk egymásnak. Bisztray Sanyi ezt mutatta:

majdnem szétnyílt a műtött-varrományom, annyira szétestem tőle! Nézzétek!

Előteszt politikusokkal

A mi kis laboratóriumunk, a politika világosan megmutatja az utat, amelyet a márkagazdáknak is el kell fogadniuk. Ha fogást találnak rajtad: véged!

az index.hu cikke (katt!)

Nem mindenki hal bele a cigizésbe

ez a lényegi mondanivalója a csatolt filmecskének. Nem lövöm le a poént, de azért megnézném egy magyar adaptációját. Most büszke vagyok, hogy 2 hete nem gyújtottam rá...


Fülbemászó, mi?

önidézés

Bevallom, ezt nem most írtam. A lassacskán megjelenő nyári Magyar Reklám bevezetőjét kopizom ide, amelyben egy olyan banki kampányról áradozom, amelyet bármikor, szemrebbenés nélkül örökbefogadnék!

Hosszú idő után először kihagytam Cannes-t. Le a kalappal a szervezők előtt: a jelen szavának engedelmeskedve olyan weboldalt rittyentettek az Oroszlán gálának, hogy egy irodában elkészített hűs koktéllal szinte teljes az élmény. Szinte, mert egy brigád hátát szívesen meglapogattam volna.
A hozzám hasonló megfelelő anyagi helyzetben lévő AB-k (nem vércsoport) gyakran találkoznak „százalékos” banki befektetési termékekkel, amelyeket rendszerint (mivel ugye ez halálosan racionális döntést feltételez) dögunalmas és nagyon biztonságos kommunikációs bástyával vesznek körbe. Épp az első cannes-i díjátadók napján bontottam fel privátbankom „exkluzív” levelét, amelyben egy nagy négylevelű stocklóhere és egy óriási tizenvalahányas (nem emlékszem pontosan, kidobtam azonnal) százalék buzdított újbóli lekötésre, házon belüli megtakarításra. Lélekben már eltemettem ezt a terméktípust, amikor megláttam a spanyol Shackleton (a lehetetlent nem ismerő brit Antarktisz-felfedező után, a szerk.) ügynökség munkáját a Cannes-i Promo kategória csúcsán www.canneslionslive.com/direct/. Mint oly sokszor, a megoldás itt is az utcán hevert. Pontosabban napjaink modern spanyol folklórjában.
Történt ugyanis, hogy Julien Lopetegui, egykori barcelonai focikapus, aki tavaly, a németországi vébé idején szakkommentátorként dolgozott a meccseket közvetítő televíziós csatornának, élő műsorban, egy mondata kellős közepén elájult a stúdióban.


Mindenki azt találgatta, mi történhetett, míg a Shackleton munkatársai néhány hónap múlva meg nem oldották a rejtélyt. A történést összekapcsolták megbízójuk, a Banko Gallego kampányával, és a maguk módján befejezték a közvetítés felvételét.

A videomegosztókon terjesztett filmből kiderült, hogy Lopetegui a súgótáblára kézzel ráfirkált hihetetlenül magas kamat ígéretétől esett össze. Mindezt meglepően, de stílusosan, finoman, a sztorit nem agyonvágva, szórakoztatva tudatták a film készítői. Ráadásul ezek az elvetemültek arra is rávették Lopeteguit, hogy adja a nevét a banki termékhez. Reklámosok, péeresek, marketingesek és banki termékfejlesztők egymás vállán sírtak a gyönyörtől.
Hogy miért? Azért, mert az alternatív és direkt csatornák átlagon felüli sikeressége mellett a piacvezető gazdasági napilap (Expansión) egészoldalas cikket közölt az akcióról, és mert a kitűzött célhoz képest 132 százalékkal több új ügyfél; a meglévő ügyfelek részéről pedig 157 százalékkal több befektetés állt a házhoz.
Ugye, hogy a jó banki kommunikációhoz ideje volna eldobni a biztonságos, öreg kaptafát? Használjátok a fejeteket, forgassátok a Magyar Reklámot és fektessétek a pénzeteket a NAGY ÖTLETBE!
Eddig a cikk. A slusszpoén az, hogy azóta megnyertük egy bank befektetési kampányát, úgyhogy kiderül, hogy a lelkesedésből mennyit sikerül átnyomni a magyar valóságba!

Régi kedvencek

még kezdőként palléroztak. ezt pl. zsűriztem az EPICán

Gauloise reklám (németül!)

ezt sokan ismeritek, de először látni Cannes-ban, az kábé olyan mint amikor véletlenül herén találnak egy túlfújt focilabdával. Persze az utóhatás összehasonlíthatatlan!



ugye azóta 100000 féle változatot kreáltak a felhasználók, ez volt az első kampányok egyike, amely online képes volt nagy huzatot csapni. Magyar példaként egyedül az Apa kezdődik ugrik be. Bár az nem csak a felhasználóknak jött be, szíve szerint 10 marketingesből 8 azt a filmet reprodukálná... respect megrendelő!

Idekopizom azért az én kedvenceimet:




ja és a legjobb: asszem ez 2000-ben nyert cannes-ban fődíjat. Előző nap azzal a két faszival ittam, akik elkövették. Sík hülyék. Mondjuk a nagy ötlet az volt, hogy a főszereplő csávót (ő is rendezte a filmet) felkérjék, hogy csinálja meg egy már meglévő obszcén rövidfilmjének a kommersz rimékjét.