önidézés

Bevallom, ezt nem most írtam. A lassacskán megjelenő nyári Magyar Reklám bevezetőjét kopizom ide, amelyben egy olyan banki kampányról áradozom, amelyet bármikor, szemrebbenés nélkül örökbefogadnék!

Hosszú idő után először kihagytam Cannes-t. Le a kalappal a szervezők előtt: a jelen szavának engedelmeskedve olyan weboldalt rittyentettek az Oroszlán gálának, hogy egy irodában elkészített hűs koktéllal szinte teljes az élmény. Szinte, mert egy brigád hátát szívesen meglapogattam volna.
A hozzám hasonló megfelelő anyagi helyzetben lévő AB-k (nem vércsoport) gyakran találkoznak „százalékos” banki befektetési termékekkel, amelyeket rendszerint (mivel ugye ez halálosan racionális döntést feltételez) dögunalmas és nagyon biztonságos kommunikációs bástyával vesznek körbe. Épp az első cannes-i díjátadók napján bontottam fel privátbankom „exkluzív” levelét, amelyben egy nagy négylevelű stocklóhere és egy óriási tizenvalahányas (nem emlékszem pontosan, kidobtam azonnal) százalék buzdított újbóli lekötésre, házon belüli megtakarításra. Lélekben már eltemettem ezt a terméktípust, amikor megláttam a spanyol Shackleton (a lehetetlent nem ismerő brit Antarktisz-felfedező után, a szerk.) ügynökség munkáját a Cannes-i Promo kategória csúcsán www.canneslionslive.com/direct/. Mint oly sokszor, a megoldás itt is az utcán hevert. Pontosabban napjaink modern spanyol folklórjában.
Történt ugyanis, hogy Julien Lopetegui, egykori barcelonai focikapus, aki tavaly, a németországi vébé idején szakkommentátorként dolgozott a meccseket közvetítő televíziós csatornának, élő műsorban, egy mondata kellős közepén elájult a stúdióban.


Mindenki azt találgatta, mi történhetett, míg a Shackleton munkatársai néhány hónap múlva meg nem oldották a rejtélyt. A történést összekapcsolták megbízójuk, a Banko Gallego kampányával, és a maguk módján befejezték a közvetítés felvételét.

A videomegosztókon terjesztett filmből kiderült, hogy Lopetegui a súgótáblára kézzel ráfirkált hihetetlenül magas kamat ígéretétől esett össze. Mindezt meglepően, de stílusosan, finoman, a sztorit nem agyonvágva, szórakoztatva tudatták a film készítői. Ráadásul ezek az elvetemültek arra is rávették Lopeteguit, hogy adja a nevét a banki termékhez. Reklámosok, péeresek, marketingesek és banki termékfejlesztők egymás vállán sírtak a gyönyörtől.
Hogy miért? Azért, mert az alternatív és direkt csatornák átlagon felüli sikeressége mellett a piacvezető gazdasági napilap (Expansión) egészoldalas cikket közölt az akcióról, és mert a kitűzött célhoz képest 132 százalékkal több új ügyfél; a meglévő ügyfelek részéről pedig 157 százalékkal több befektetés állt a házhoz.
Ugye, hogy a jó banki kommunikációhoz ideje volna eldobni a biztonságos, öreg kaptafát? Használjátok a fejeteket, forgassátok a Magyar Reklámot és fektessétek a pénzeteket a NAGY ÖTLETBE!
Eddig a cikk. A slusszpoén az, hogy azóta megnyertük egy bank befektetési kampányát, úgyhogy kiderül, hogy a lelkesedésből mennyit sikerül átnyomni a magyar valóságba!